Szülinapodra
HOLDKELTE TOROCKÓN
Rég lement a Nap, még dereng az ég alja,
A hegy kontúrja egyre csak élesedik.
Lágy szellő enyhíti a nyári meleget,
Lassan a bárányfelhők is odébb állnak.
Csak állunk ott ketten az esti csöndben,
Csodálva az éjbe burkolódzó völgyet.
A hegycsúcs sziklái fényesebbek lettek,
Míg egy hasadékon átsurrant a fénysugár.
Komótosan felbukkan a Hold karéja,
Fénye kibomlik és beteríti az esti tájat.
Átölelem kedvesemet, lágyan kedvesen
Hozzám simul, szinte belém bújik.
A hegygerinc fölé emelkedett a Telihold,
Most kissé arrébb, mint a reggeli napkelte.
Ma itt kétszer kelt fel a Nap, s egyszer a Hold
Az éjjeli pompa most is elbűvölt bennünket.
A csillagok, mint milliónyi gyémántok,
Ismerős csillagképekkel kápráztattak el.
A vén Tejút most haloványabb lett,
Az égi lámpás uralkodik most fennt.
Egy kuvik hangja hasít bele a csöndbe,
Néhol egy-egy bogár zümmög hevesen
A falúvégen morgolódik egy kutya,
S mi ketten csak ringatózunk kedvesen.
A délutáni nagy túránk fáradalmait
Elnyomja ez a Holdkeltei bűvölet.
A szellő föltámad s hűvösebb lett,
Lassan mi ketten szállásunkra érünk.
2025.május 18. Tomyd