ÓDA A FÁKHOZ

Ülök egy öreg platánfa alatt,

Árnyékában elmerengek egy ideig.

Csodálom a napfény játékát,

Amint levelei között beszűrődik.

Enyhe szél űzi a fényjátékot,

Mely gondolatkavalkádot hoz

A fák küldetéséről,mely nélkül

Nem létezhetnénk a Föld bolygón.

Mindenikötök felépítése hasonló,

De mégis mind egyediek vagytok,

Akár fajtánként vagy csoportosan

Nekünk embereknek levegőt adtok.

Napunk fényével a szenet lekötitek,

a Co-t átalakítva oxigént termeltek,

Mozgatói vagytok a körforgásnak,

S a biológiai változatosságnak.

Ó Ti csodás fák, leveleitekben a zöldet

A színskála legszebbikét látjuk.

A látható skála közepén imponál,

Szemet nyugtató harmóniával.

Törzsetek erős, sudár, magasra tör,

Koronáitok, milliónyi variációval,

Föld alatti tükörképben kiterjedt

Gyökereitek mindenütt szimetrizál.

Mélyre hatolva fogjátok a talajt,

Leveleitek termékennyé teszi a földet,

Életet adtok milliárdnyi élőlénynek.

Szomorú a magányos fa, ha nincsen párja,