Házak közt sírdogál a szél

Halk hegedű hangját hozza,

Mintha csillogás terjedne szét

A pihenő fákon képződik a dér.

Már a jég sem roppan a láb alatt,

Sűrű felhőkből, hóesés sem érkezik,

Szánkózni sem lehet, a dombokon

Gyermekdal sem vidám, mint máskor.

Megromlott minden, e túlhajszolt világban,

Csak emlékeinkben tör fel a régi kép,

Amikor olyan meghitten tudtunk örülni

Minden apróságnak, amit kaptunk :

A hosszú fehér téli délutánok,

A szánkós gyereksereg csacsogása,

A patakparton korcsolyázó iskolások,

A holdvilág csillogása behavazott tájon,

Délutáni séták, forralt boros teával

A romantikus esti beszélgetésekkel.

Hallgasd a tél hangját, talán érted ?

Szeretettel kell feltöltened lelked !

Ne hallgass a világ forgatagára,

A parasztvakító borzadályokra

A reklámokkal szétszabdalt műsorokra,

A hamis híreket terjesztő médiákra

Történelem hamisítók kavalkádjára.

Gondolj őseidre, családra, hazádra,

Fordulj magadba és Istenedhez.

Az Angyalok is visszatérnek hozzád

S a tél hangja hozza el Nektek is

A hiteles boldog meghitt Karácsonyt.