Nem születünk késznek,

De azzá válhatunk.

Az Isten adta ésszel,

Ha jól gazdálkodunk.

Csak útra kell kelnünk,

Elindulni már végre,

S bizton megérkezünk,

Életünk végeztére.

Ki soha nem indul,

Meg sem érkezik.

Léte sosem virul,

Lelke telve kimul.

Sosem késő szeretni,

De beléesni soha,

Lehet jót is nevetni,

Sorsunk bár mostoha.

Mikor arra vágyunk,

Hogy ránk figyeljenek,

A szeretet az álmunk,

Hogy nekünk, higgyenek!

      Talán jobb beletörődni,

Hogy ez, mások vágya.

Nem azon nyüglődni,

Mi a szívünk álma!

El csak így érhetjük,

Mások szeretetét

Amikor megértjük,

Az Ő vágyuk a miénk!

Miért is érdemes,

Hát egymást szeretni?

Csak a tiszteletért?

Lehet, hogy megéri!

Tanulj meg szerényen,

Fénylőn tündökölni!

Emberi mértékkel,

Szelíden működni.

Olyan értékrenddel,

Az életedet leélni,

Amit tisztelni kell

Mert nemes, s emberi!